Anyu kitalálta, hogy költözzünk a vidéki kertes házunkból egy pesti panel hetedik emeletére. Mert az mekkora buli lesz. Hát nem az. Nem ismerek itt senkit, állati nehéz sulit váltani nyolcadikban, és hiányoznak a növényeim!

Oké, Boró tök jó fej, és amióta elkezdtünk kertészkedni (a lakásunkban, ami azért elég menő!), meg beléptem a túraszakkörbe, nem is olyan vészes a helyzet. Robit viszont nem tudom hova tenni: ő a legnépszerűbb srác az osztályban, minden lány odavan érte, de ahelyett, hogy velük rajongtatná körbe magát, nekünk segít az ültetésben, meg gitározik a virágaimnak, hogy gyorsabban fejlődjenek. Nem mintha bánnám, hogy több időt tölthetek vele… csak Réka ki ne kaparja a szemem!