Leírás
Az egymillió horgász országa
MOST MÁR EGYETLENEGY FELADAT ÁLL A HORGÁSZOK ELŐTT: MENTENI A MENTHETŐT
„Az engedély úgy szólt, hogy csak addig végezhető a lövöldözés, amíg a fiókák ki nem kelnek a tojásból. Belopóztam a halőrökkel a fa alá. A felettünk lévő fészekből egy frissen kikelt fióka nyöszörgése hallatszott. Annyit mondott rá a mellettem lévő puskás, vigyorogva, hogy »ez még csak mocorgó tojás«. Adott jelre a nyolc ember egyszerre húzta meg a ravaszt. A lövések átlyukasztották a fészkeket, a bennük kotló szülőket, a tojásokat és a nemrég kikelt fiókákat is.”
“A kotrások mellett negyvenesével találtuk a védett réticsík partra pakolt tetemeit. Írtam is a társaság jelenlegi elnökének, hogy ez ellen is állásfoglalást kellene kiadni; konkrétan azt írta vissza válaszként, hogy a »Haltani Társaság nem zöldrendőrség«.”
SZENDŐFI BALÁZS FELKAVARÓ RIPORTKÖNYVE A HORGÁSZAT ÉS A HALGAZDÁLKODÁS KÖRNYEZETI HATÁSAIRÓL
Magyarországon a teljes népesség több mint tíz százaléka regisztrált horgász. Nincs még egy olyan ország a Földön, amely akár csak megközelíti ezt a horgászlétszámot. Itthon a horgászat hivatalosan a legnépszerűbb szabadidős tevékenység.
Ezt az elképesztő mennyiségű horgászt kiszolgálva tógazdaságban tenyésztett pontyok sok ezer tonnái kerülnek évente a természetes vizeinkbe, a Dunától a Sebes-Körösig, a Balatontól a veresegyházi tavakig. Horgászaink élvezettel „fárasztják”, azaz kínozzák a halakat, közben a horogra csalásukhoz használt etetőanyag, a beszakított műanyag zsinórok és ólomnehezékek, valamint a parton tartózkodás alatt termelt szemét felbecsülhetetlen mennyiségét hagyják a vizekben. Mindemellett busás összegeket fizetnek a felszerelésért és a horgászengedélyért, az iparág szárnyal, a megmaradt természet pedig a horgászok játszóterévé vált.
Vajon elbírnak-e ennyi horgászt a magyar vizek? És ennyi horgászati célú átalakítást, pontytelepítést, idegen halfajt, megannyi hatását ennek az üzletágnak? Ezt a problémakört próbálja feltárni ez a könyv.
A borító Földi Andrea munkája.
