Al Ghaoui Hesna

Miért pont én

Sorsfordító történetek

Miért pont én? Miért pont velem történik mindez? Hányszor feltesszük ezeket a kérdéseket, amikor váratlan krízis adódik: balesetet szenvedünk, elveszítjük a munkánkat, elválunk, megbetegszünk, gyászoljuk egy szerettünket. És miközben személyes küzdelmeinket vívjuk, közösségként is háborúk, népirtások és szélsőséges eszmék árnyékában élünk. Mi segíthet ilyenkor? Hogyan nézhetünk új szemüvegen át a kudarcokra, nehézségekre, hogy képesek legyünk fejlődni általuk?

Al Ghaoui Hesna hosszú éveken át háborús tudósítóként járta a világot, majd saját sebeit vizsgálva kezdte kutatni, hogyan lehet talpon maradni és fejleszteni az alkalmazkodóképességünket ebben az egyre bonyolultabb és erkölcsileg széthulló világban. Legújabb könyvében olyan emberek megküzdéstörténeteit mutatja be, akik nemcsak túlélték a tragédiákat, de később mások segítésének szentelték az életüket. Anthony Graves csaknem két évtizedet töltött ártatlanul a halálsoron, Edith Eva Eger megjárta a koncentrációs tábort, Lukoviczki Réka egy balesetben elveszítette a lábát – hogy csak néhányat említsünk azok közül, akik elmesélik, hogyan néztek szembe életük legdrámaibb pillanataival. A szerző olyan neves szakértőkkel is beszélgetett, mint dr. Máté Gábor, dr. Peter Levine és dr. Jack Saul. Történeteikből térkép rajzolódik ki a fájdalomtól a poszttraumás növekedésig, némelyikük pedig konkrét gyakorlatokkal is segít, hogy mi magunk is megtaláljuk az utat az áldozatiság érzésétől az újjászületésig.

Nem lehet kijelenteni: ezek és ezek az összetevők kellenek a poszttraumás növekedéshez. Kész válaszok helyett inkább a megküzdési utunk lehetséges építőköveinek erejében hiszek, amelyeket e könyvben végigjárunk, és amelyek közül azok lesznek relevánsak az életedben, amelyek valamiért megszólítanak és két nap múlva is eszedbe jutnak, vagy segítenek egy új narratívát találni és újraírni a történetedet. Ahogy bennem is megannyi változást indítottak el azok a döntési helyzetek, reakciók, mondatok, amelyekkel a főhőseimen keresztül találkoztam az elmúlt húsz évben, és amelyekből annyit tanulhattam kitartásról, félelmekről, rugalmasságról, megbocsátásról és empátiáról is. Ezek valóban segítettek új perspektívába helyezni a saját küzdelmeimet. Nekik hála megismerhettem megannyi valóságot, amelyekbe átmenetileg belehelyezkedve teljesen más szemszögből láttam a saját életemet, és teljesen más árnyalatait vettem észre a lehetőségeimnek is.